Kenderfeldolgozás



A tájház kertjében előkészítjük a talajt.

A kendermagot elvetjük olyan sűrűre hogy a gyomnak ne legyen benne helye.

A kender kb. 1,5 m magasra nő meg, Júliusban, aratás után "kinyűjük" a virágos-, más néven szöszkendert.

A szárított kendert a gazdasági épületben tároljuk.

A száraz kendert kendertörővel törtjük, amíg a belső szálas rész, a szösz ki nem válik. Ezt a munkát a legnagyobb melegben jó végezni, mert ilyenkor válik le könnyen a rostja.

A dörzsölés: ezzel a művelettel finomították, puhították a szöszt.

Szöszcsinálás: a gereben egy vasszögekkel kivert deszkalap, amelyen huzogatjuk, fésüljük a szöszt. A "fejszösz, fűszösz, vagy színeszösz" a legfinomabb, ezt "babákba" kötjük. A másodosztályú szösz a "göngyöl", a legrosszabb minőségű szösz pedig a "csepű".

A kerekesguzsaly.



A tekerés.

Az orsóról a fonal motollára kerül, amelyre nyolcas alakban tekerjük rá.





A felmotollált fonalat "szapuljuk". Beáztatjuk egy dézsába, amelynek az alján lyuk van (szapuló), vászonlepedővel leterítjük, fahamuval megszórtjuk (általában akácfa hamuval). A lepedőn a hamut meglocsoljuk, és a kád alján a lévő lyukból kicsepegő "lúggal" egy napon keresztül, folyamatosan locsoljuk a fonalat. Amikor a lúg barna színű, akkor a fonal már kezd fehéredni.






Ha a Beregben járnak és szeretnék megnézni hogyan lesz a Kendermagból Vászonvirág, látogassák meg a Tájházat Beregdarócon, ahol a kenderfeldolgozás és vászon készítés akármelyik vagy akár minden lépését szívesen bemutatjuk.







Ugrás az oldal tetejére